ÉPÜLETÜNK TÖRTÉNETE

Nem titok, hogy 2018. tavaszán cégcsoportunk (mely egyébként a szombathelyi Öreg Sam Éttermet és a gyulai Komló Hotelt is üzemelteti) vezetői olyan ingatlant kerestek, ahol meglévő alapokra építkezve valódi értéket képesek teremteni.

Nem tudtuk, hogy milyen kincsre leltünk, de első perctől kezdve ellenállhatatlan erővel vonzott minket az épület. Olyannyira, hogy nem is kerestünk tovább.

Később számtalan jel és hang utalt arra, hogy valami régi, mégis új, valami más, mégis több került a birtokunkba.

Kollégáink felkerekedtek, időt, energiát nem sajnálva kutattak a megyei könyvtárban, városi múzeumban, megyei levéltárban, így Önök elé tárhatjuk az épület kalandos és igen színes történetét.

Egészen biztos, hogy a kétezer éves város szívében gyakorlatilag mindig állt itt épület.

Az ókori és a középkori város szívében, közvetlenül a várárok szomszédságában találhatóak házunk alapjai, melyre első jelek a XVIII. század végéről vannak biztos források. A megye és a művészettörténet ismert faszobrásza, Roszt Simon tulajdonolja, egészen 1808-ig, mikoris a Wieser család tulajdonába kerül – évtizedekre.

A nagyobbik Wieser lány (Zsófia) férje az a Hetyei József, aki az épület első igazi teremtő szelleme.

A házban zajló kereskedelmi – vendéglátó tevékenységet egy 1871-es hirdetés bizonyítja elsőként.  Itt fontos megemlítenünk a történeti hűség kedvéért, hogy az „Ó-Posta”, „Posta” és „Forró” („Fórró”) utcák a későbbi (1894 utáni) Kossuth Lajos utcát jelölik.

5 szobáját kávéháza mellé, utazók számára ajánlja, és hogy döntése jónak bizonyult, azt 1872-es hirdetése bizonyítja, melyben látható a szálló bővítése, immár nevesítve: kávéházát és szállóját a „Magyar Koronához” címzi.

Hogy milyen előzékeny jóakarat és jó kereskedelmi érzék vezette elődünket, annak ékes példája hirdetése szintén ezévből.

Talán az Ön érdeklődését is felkelti a kávés büszkesége: az „americai kút”. A vendéglátó múzeum kutatói szerint – akik ezen hirdetésre nagy szakmai érdeklődéssel és lelkesedéssel reagáltak – az amerikai kút valamiféle helyi, házi érdekeltségű fúrt kút, mely különálló vízhálózat alapját jelentette. És ha már a víznél járunk: nem véletlen az utca korabeli elnevezése sem: nagy valószínűséggel azért nevezték Forró utcának, mert a korabeli rossz vízminőség miatt a gyakori megbetegedések gyakori, magas lázas megbetegedésekhez vezettek a környéken.

Igazi jó hír érkezik belvárosba, ma talán megmosolyogjuk, de bizony 1873-ban megérkezett a sör!

Az épület méretéből adódóan több korszakban is összetett az ingatlan funkciója, híradást és cikket olvashatunk 1880. áprilisából arról, hogy a Vas- Zalamegyei Első Takarékpénztár is első otthonára itt lelt.

Hetyei József 1882. februárjában, 51 éves korában váratlanul, szélütésben elhunyt, özvegye, Zsófia eléte alkonyán azzal a Zrínyi Józseffel üzemelteti közösen, aki később az épület névadójává is válik. Így lett a Hetyei házból Zrínyi ház.

Zrínyi egyébként a dualizmus és a boldog békeidők emblematikus vállalkozója: nem csak vállalkozó, hanem aktív városatya. Az ingatlant ugyan több lépcsőben megvásárolja (a Hetyei örökösök nagykorúsága után), de a vendéglátás láthatóan azonban nem az ő világa.

A századvég Szombathely számára hatalmas fejlődést és átalakulást hozott, amit akár azon is lemérhetünk, hogy 1906-ban már a tizedik kávéházként jelzik Unger Pál „Nemzeti Kávéházát” (immár a Kossuth Lajos utcában). A névadás ma is találó lenne (…), de az akkori viszonyokban azért érdekes, mert tiltották az „idegen hatású” cégéreket – talán ennek reakciója volt a kétségtelenül magyaros keresztelés.

1907-ben az ingatlan bizonyos részeit bérbe veszi a nagyhírű Gschwindt szeszipari vállalat – nem éppen zökkenőmentesen. A vállalat ugyanis amolyan hazai nagyvállalatként (az államosításig csak a Zwack-hoz mérhető ereje és nemzeközi elismertsége) nem részesült a város részéről túl szép fogadtatásban. Ennek oka talán tulajdonosának Gschwindt Ernőnek nagypolitikai szerepvállalása (A Ferencvárosi Torna Club elnöke, országgyűlési képviselő, az Egységes Párt egyik vezéralakja). Az már csak hab a tortán, hogy a nagy port kavart megérkezés után csekély 21 év után jött rá a városvezetés, hogy a vállalat működési engedély nélkül üzemelt.

Legfőbb Gschwindt terméknek talán az „Aqua Vitae” tekinthető, mely a Napfény Íze című filmben is motívumként feltűnik.

A 20-as években azonban virágzik a vendéglátás az épületben, amire ékes példa a Horváth-féle kávéház, később Pannónia Kávéház, vagy éppenséggel az Erdélyi Étterem és az Első Szombathelyi Főzőiskola.

A Forum Hotel és Étterem kialakításával hitet tettünk amellett, hogy Szombathely utóbbi időkben hányatott sorsú ingatlanát méltóképp felújítsuk, hagyományait megőrizzük, és az utókor számára méltóképp adjuk át. Köszönjük, hogy vendégként Ön is része ennek a történetnek.